A szabadkőművesség egyik jelképe: a kőműves derékszög (szögmérő) szárai felé helyezett körző.

A szabadkőművesség világszerte több millió taggal rendelkező heterogén, számtalan formában működő mozgalom, amely – önértelmezése szerint – az erkölcsi értékek, valamint a szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás hagyományait követve tevékenykedik. Tagjai ritualizált beavatási szertartásokon keresztül ismerhetik meg a szabadkőművesség kőművesmesterséghez kapcsolódó szimbólumrendszerének mélyebb jelentését.

Az ún. angol rendszerű (illetve: reguláris) szabadkőművességben egyebek mellett a tagság számára alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Ennek a hitnek a megnyilvánulását – azaz hogy ki mely vallás szerint hisz Istenben – a reguláris szabadkőművesség nem firtatja tagjaitól, hiszen a reguláris páholyokban vallási és politikai témák megvitatása tilos. Éppen ezért Istent a szabadkőműves ceremóniákban és szóhasználatban a Világegyetem Nagy Építőmesterének nevezik.

Az ún. latin, vagy francia rendszerű (avagy: irreguláris) szabadkőművességben nem követelmény az Isten-hit, mint ahogy az ebben a szisztémában dolgozó szervezetek időnként politizálnak is.

A szó eredete 

A szabadkőműves ("mason", maszon, fr. maçon – ’kőfaragó, kőműves’) a szabadkőműves páholyok tagjait jelölő megnevezés. A kifejezés a freemason angol szó azonos értelmű (feltehetően a ném. Freimaurer közvetítése révén kialakult) magyarítása, amelynek első megjelenését – még eredetileg ffremason formában – 1375-re tartják, és kezdetben a céhektől független, később a céhbeli privilégiumokat élvező, nagy szaktudású kőművesmestereket értették alatta. A kifejezésnek egyéb értelmezése is ismeretes.

A szabadkőművesség története 

A társaság eredetét illetően számos mitikus, azt az ókori világhoz kapcsoló magyarázatot ismerünk, így eredeztetik a jeruzsálemi templom építőitől (Hiram), akik bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építő céhmesterek, majd arózsakeresztesek közvetítik a szabadkőműveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Euklidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal illetve a kelta és cigány pogánysággal hozzák összefüggésbe.

A kezdetektől a 19. századig 

A Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadó, az Angliai Nagypáholy 1717-es születésének színhelye

Feltehetően Skóciában már a 16. században, Angliában a 17. századtól megkezdődik a szabadkőműves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakítja az Angliai Nagypáholyt. 1728-banPárizsban létrejön a Francia Nagyoriens, később közkeletűen az előbbit a reguláris, utóbbit az irreguláris vagy liberális testvériség megnevezéssel illetik.

James Anderson 1723-ban összeállítja és kiadja a szabadkőműves alkotmányt (The Constitutions of the Free-masons), majd e munkát folytatva jelenteti meg annak újabb változatát (The New Book of Constitution of the Antient and Honourable Fraternity of Free and Accepted Masons) 1738-ban. Angliában versengés alakul ki a ’régiek’ és a ’modernek’ között, majd 1813-ban a rivális páholyok közösen megalapítják az Angliai Egyesült Nagypáholyt. Az új Nagypáholy 1815-ben módosítja az andersoni alkotmányt, beillesztve a kitételt, amely megköveteli, hogy a szabadkőművesek tegyenek hitet a Világegyetem Nagy Építőmestere (glorious Architect of Heaven and Earth) mellett.

Az angliai Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás 1877-ben következik be, amikor a Nagyoriens tagjaitól már nem kívánja meg a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hitet, elismer női és vegyes páholyokat, valamint enyhít a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakad.

Az Angliai Egyesült Nagypáholy 1933-ban elkészült székháza Londonban

20. század

1929-ben az angolok kiadják a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot (Basic Principles), amelyben deklarálják, hogy milyen alapon ismernek el ők nagypáholyokat – azaz mi szerint döntik el, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.

A szabadkőművesség és a katolikus egyház 

A szabadkőművesség és a katolikus egyház viszonya könnyen érthető, hiszen a szervezet létrejöttének helyszíne az a brit birodalom, mely nem ismerte el a pápaság intézményét, majd Franciaország, mely alapjaiban mélyen katolikus ugyan, de szintén gyakori nyílt konfliktusba keveredik a pápákkal, valamint a felvilágosodás eszméivel egyre nagyobb teret hódít az ateizmus is. Bár a szabadkőművesség deklaráltan nem tartozik egyetlen valláshoz sem, mégis szabadelvű gondolkodásával, titokzatosságával, robbanásszerűen növekvő tagságával,egyházi szemszögből veszélyes konkurenciának tűnhetett.

Mindig szó van a katolikus egyház "ellenséges" megnyilvánulásairól, azonban a szabadkőművesség sosem fordult senkinek a hite, sem a katolikus egyház ellen. Azonban a legújabbkorban különösen a francia szervezetek fellépnek az állam és egyház különválasztásának betartatásáért. (Laicitás)

1738-ban XII. Kelemen pápa kibocsátja az In eminenti kezdetű bullát, amely szerint a szabadkőművesség káros, amely veszélyezteti az államrendet és a hívek lelki üdvét. Ezek miatt a pápa egyházi átokkalsújtja a szervezetet, annak tagjait. XIV. Benedek pápa az 1751-es Providias elnevezésű bullában kifejti, hogy a szabadkőművesség vallási liberalizmusával fenyegeti a katolikus vallás dogmatikai tisztaságát, és megemlíti a szabadkőműves esküszöveg és a titoktartási kötelezettség problémáját.

A Nagy Francia Forradalom időszakától a pápai hozzáállás megváltozik, VII. Piusz pápa 1814-ben kiadott Sollicitudo omnium kezdetű bullájában az egyházfő megbocsátással fordul a páholyok tagjaihoz, őket az egyházhoz való visszatérésre biztatja, ugyanakkor megtiltja a szabadkőművességhez való csatlakozást, annak tevékenységében közreműködést. Az 1846-ban trónra lépő IX. Piusz pápa, nyolc vonatkozó rendelkezést bocsát ki, amelyek közül a legfontosabb a Quanta cura kezdetű bulla (1864), amely egyenesen veszedelmes eltévelyedésnek bélyegzi – többek között – a szabadkőművességet.

XIII. Leó pápa 1884-ben kiadja a Humanum genus enciklikát. Ebben a pápa a maszonokat a sátán szolgáinak bélyegzi, akik az egyház megsemmisítésére és az államhatalom megkaparintására törekednek, amelyeket ez enciklika a szabadkőműves rítus-, szimbólum-, és szervezetrenddel lát bizonyítva. Leó nevéhez még két antimaszonikus episztola fűződik, 1892-ből.

A következő évtizedeket a konszolidáció jellemzi.

XV. Benedek pápa uralkodása alatt, 1917-ben adják ki az új Egyházi törvénykönyvet (Codex Pii-Benedicti), amely a "a szabadkőművesek szektájába" való belépést és a szabadkőműves tevékenységet automatikus kiközösítéssel szankcionálja.

1968 – 70 között tárgyalások zajlanak, amelyeket a lichtenaui nyilatkozat zár le, amiben kinyilvánítják a szabadkőművesek függetlenségét, az emberiség sorsáért való felelősségérzetet, és hogy a szabadkőművesség nem vallás, ilyen ambíciói sincsenek. A tárgyalásokat 1979-ben megszakítják, ez azóta sem folytatódik. A viszony hűlését mutatja a német püspöki kar által közrebocsátott 1980-as nyilatkozat, ami a maszonéria és katolicizmus teljes összeegyeztethetetlenségére mutat rá, a szabadkőművességet relativizmussal vádolva.

Az 1983-tól, jelenleg is hatályos Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) már nem nevesíti a szabadkőműveseket, pusztán megállapítja: „Aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő; aki pedig ilyen társulást előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő.”[6] A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus (későbbi, XVI. Benedek pápa) által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a – később II. János Pál pápa által jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról c. állásfoglalást (Quaesitum est), amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységét, és az irat szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban.

A szabadkőművesség története Magyarországon 

Az első szabadkőműves-páholy a korabeli Magyarországon Brassóban alakult meg, 1749-ben. Ezt gyorsan követte a többi. A páholyok többnyire latin vagy német nyelven, illetőleg német vagy lengyel fennhatóság alatt működtek. Ebben az időben bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Különös jelentősége van a Mária Terézia udvarában szolgáló testőríróknak, így például Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lőrincnek, vagy Báróczi Sándornak, aki nevéhez fűződik az első nagyobb terjedelmű magyar szabadkőműves nyelvemlék. Ugyancsak Bécsben szabadkőműveskedett Born Ignác magyar származású természettudós, akiről minden valószínűség szerint Mozart a A varázsfuvola Sarastro nagymesterét mintázta. De nem szűkölködtek a magyarországi páholyok sem jelentős személyiségekben, elegendő csak – a teljesség igénye nélkül – Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Gedeon, Széchényi Ferenc vagy Kármán József nevét megemlíteni.

Az egykori Symbolikus Nagypáholy épülete a mai Budapest VI. kerületiPodmaniczky utca 45. alatt

II. József igyekezett a szabadkőművességet a maga szolgálatába állítani, ennek megfelelően rendeletekkel szabályozta működését. 1795-ben azonban I. Ferenc császár egész birodalmában, így Magyarországon is betiltotta a szabadkőművességet. Az 1848-as forradalom nyomán kialakuló szabadabb légkörben Thoma Mihály Ágoston összegyűjtötte a Pesten élő szabadkőműveseket, és megalapította a "Kossuth Lajos, a dicső fény hajnalához" páholyt, melybe Kossuth Lajos is kérte felvételét. A kezdeményezés elhalt az osztrák csapatok bevonulása nyomán.

1861-ben, egyelőre illegálisan, magyar nyelven dolgozó szabadkőműves-páholy alakult Pesten. A Szent István páholy néhány hónap után megszűnt, ám léte jelentős lökést jelentett a magyarországi szabadkőművesség újraindítása felé.

Mintegy fél évvel a Kiegyezést szentesítő törvények kihirdetése után, 1868 februárjában a belügyminiszter engedélyt adott szabadkőműves-páholyok alapítására Magyarországon. (Ezzel egy időben viszontAusztriaban nem kapott zöld utat a szabadkőművesség, ott továbbra is érvényben maradt az 1795-ös betiltás, úgyhogy az osztrák szabadkőművesek átjártak Magyarországra. Ennek oka az a sajátos osztrák belügyi rendelet volt, amely lehetővé tette, hogy a civil szervezeteket a hatóságok bármikor átvizsgálhassák, részt vehessen üléseiken, és belenézhessenek az irataikba. Ebbe az osztrák szabadkőművesek - a szabadkőművesség jellegéből adódóan - nem egyezhettek bele.) Közülük az első, az Egység a hazában nevű páholy 1869-ben megkapta az Angol Nagypáholy elismerését. Innentől fogva egymás után jöttek létre az angol, illetve a francia orientációjú magyarországi páholyok, ezek egyesüléséből alakult meg először 1870-ben az angolszász rendszerhez tartozó Jánosrendi Nagypáholy, egy évre rá pedig a francia rendszerű Magyarországi Nagyoriens.

1886-ban a világon máig egyedülálló módon a két különböző orientációhoz, illetve Nagypáholyhoz tartozó magyar páholyok az ekkor létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy égisze alatt egyesültek. Innentől 1919-ig datálhatjuk a magyar szabadkőművesség virágkorát: ebben az időben közel száz páholyban mintegy 11 ezer szabadkőműves dolgozott, közöttük olyanok, mint Ady Endre, Balassa József,Bölöni György, Ignotus, Kernstok Károly, Mechwart András, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Türr István, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó Titusz[7] és sokan mások. A szabadkőművesség érezhető súllyal jelen volt a dualizmus kori Magyarország társadalmában, és ez nem csupán az akkoriban szabadkőművesi közreműködéssel létrejött jótékonysági intézmények nagy számában mérhető, hanem jelentős hatást gyakorolt a kor szellemi miliőjére is.

A Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkőművességet Magyarországon, és ez nem változott a Horthy-korszakban sem. A belügyminiszter 1920. május 18-i (1550/res) rendelettel betiltotta a szabadkőműveseket a Magyar Királyság területén. Az miniszteri rendelet indokolása szerint a szabadkőműves páholyok az "alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is törvényesen elismert céljaik és feladatuk megvalósítása helyett, a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak a kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket".

1945-ben a hatóságok újra engedélyezték a szabadkőműves-páholyok működését, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy azonban ezúttal csak öt évig működött: Benedek Marcell nagymester minden igyekezete és diplomáciai képessége ellenére, mivel az államszocializmussal nem férhetett össze a szabadkőművesség gondolati szabadsága, 1950-ben megint betiltás következett. Ez így maradt 1989-ig, amikor is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újraindulásakor az angolszász rendszerhez csatlakozott, egyúttal reguláris nagypáhollyá vált. Az 1992-ben létrejött Magyarországi Nagyoriens ugyanakkor a francia rendszerhez csatlakozott, angol szempontból tehát irregulárisnak számít.

A szabadkőművesség elvei és célkitűzései 

A szervezet máig megfigyelhető jelképei a budapesti Symbolikus Nagypáholy egykori székházán

A szabadkőművesség deklarált elvei 

A szabadkőművesség alapelveit alkotmányi szinten rögzítik. Az egyéb alapelvek bázisát az erkölcsi törvény megtartásának követelménye, 'kötelme' képezi, amely a reguláris (angol eredetű) testvériségben aVilágegyetem Nagy Építőmesterében való hit előírásával párosul, szemben az irreguláris vagy liberális (francia eredetű) irányzattal, amely az utóbbit nem követeli meg.

A szabadkőművesség azonosul a felvilágosodás célkitűzéseivel, vallja a szellem, a vallás, a politikai nézetek szabadságát, és a páholytagok vagyoni és társadalmi helyzetétől független egyenlőségét a szervezeten belül. A szabadkőműves program szerint a szervezet tagjai tevékenységük során a magasabb szellemi-erkölcsi értékek közvetítésével, a felvilágosodás és humanizmus hagyományainak fenntartásával és terjesztésével, munkájuk révén tevékenyen alakíthatják a társadalmi folyamatokat, amelyért felelősséggel tartoznak. A páholyok kötelessége a jótékonysági tevékenység, amely mind a külvilág felé, mind a szervezeten belül megnyilvánul. A szabadkőműves iratok ezeken túl rögzítik a hazaszeretet, a titoktartás, az erkölcsileg megfelelő életvitel, a testvériség és tolerancia követelményét, és tilalmazzák a politikai illetve vallási kérdések páholyon belüli megvitatását.[8]

A szabadkőművesség elvei, céljai a kritikusok és ellenzők szerint

A társaság titokzatossága, jelképrendszere sokakban kelti azt a gyanút, hogy a szabadkőművesek okkult szertartásokat végeznek, és számos gúnyiratban felmerül a sátánizmus, a vér- és állatáldozatok,orgiák vádja.

A tárgyalt Humanum Genus enciklika megjelenése után általánossá válik a szabadkőművesség világuralomra törekvésének gondolata, amelyet tetéznek az I. világháborút lezáró békék, az 1917-es oroszországiforradalom és bolsevik hatalomátvétel Szentpéterváron, valamint a tanácsköztársaságok létrejötte. Megerősödik az a nézet, amely szerint a szabadkőművesség a zsidókkal és a bolsevizmussal összeesküdve gyakorolja a világhatalmat. Ez napjainkig is élő felfogás, amely mára kiegészült a szabadkőművesség cionizmussal való összefonódásának, valamint a globalizációban játszott szerepének hangsúlyozásával.

A szabadkőművesség legnevezetesebb támadói:

• Samuel Prichard
• Léo Taxil
• Erich Ludendorff
• Alfred Rosenberg

A szabadkőművesség szervezete

A szabadkőművesség legfelsőbb szuverén szervezeti eleme a Nagypáholy. Fennhatóságának területe általában megegyezik a számára otthont adó állam területével. A Nagypáholy élén a határozott időre választott Nagymester áll, a Nagypáholy egyéb vezetőségét ugyancsak választják. Angliában és Walesben az Egyesült Angol Nagypáholy 360 000 tagot számlál. Négy igazgatója van, melyek egyike a nagypáholy főtitkára. A főhadiszállás Londonban található, a Great Queen Streeten.

A szabadkőművesség szervezeti alapegysége a páholy. A nagypáholyi alkotmány biztosította keretek között a páholy bizonyos autonómiát élvez: tisztviselőit, így vezetőjét, a főmestert is saját tagjai közül, határozott időre választja. Tagjai meghatározott időközönként egy speciálisan berendezett helyiségben – általában a páholyházban – találkoznak.

A szabadkőművesség - mint általában a titkos szervezetek - az úgynevezett piramis-rendszer szerint működik. Ez azt jelenti, hogy minél lejjebb helyezkedik el valaki a ranglétrán annál kevesebbet tud a szervezet igazi céljáról. Csak a saját feladatát végzi. Persze ezzel jár az is hogy a piramis tetejéhez közeledve egyre kevesebb ember van minden fokozatban.

A szabadkőművesség rítus- és jelképrendszere 

A szabadkőművesség jelképrendszere, az Ősi elfogadott kőművességből (a hajdani katedrális építők, vagy operatív kőművesség) származik. Nem mások ezek mint a középkori építőcéhek által használt építő szerszámok. Egy másik része azBiblia ószövetségből, egész pontosan Salamon izráeli királyának templom építése során lezajlott eseményekből. Egy néhány szimbólumok pedig az emberiséggel egyidős egyetemes jelképek.

A szabadkőművesség nem egységesen fejlődő szervezet, számos rendszer alakult ki az idők során, sőt az egyes országokban is eltérőképpen fejlődött. Így elkülönülnek az olyan kiegészítések vagy rítusok, amelyeket a mérvadó Anglaiai Egyesült Nagypáholy elfogad regulárisként s olyanok amelyek irregulárisok, ill. olyanok, melyeknet soha semmilyen maszon szervezet nem ismert el, jólehet kőműves szimbolikát alkalmaznak.

Regulárisok:

1. Ősi és elfogadott Skót Rítus (30°-al egészíti ki az alapfokokat)
2. Királyi Boltív (+1°)
3. Yorki Rítus (a Királyi Boltív "amerikainak" nevezett ága)
4. Mark Masonry (arra a jelre utal amit a kőfaragók véstek az épület utolsó kövére, +4°)
5. Kriptikus Rítus (+3°)
6. Chivalric Masonry/Lovagi szabadkőművesség(+4°)

A szabadkőművesség rendfokozatairól 

Az alapszabály szerint a nagymesternek csakis királyi vérből származó herceget választhatnak, mely tisztség jelen pillanatban a kenti hercegé. És hogy a köznép felemelkedését meggátolják, a második legmagasabb tisztség (a Pro Grand Master) pedig kizárólag csak a Lordok Háza tagjait illeti meg. Összesen 79 rendfokozat létezik az Angol Nagypáholyon belül, és ezeket a címeket több ezren viselik. Az új tisztségviselőket Anglia és Wales szabadkőműves páholyai adják. Ellentétben a jól ismert skót rendszerrel (ahol választással lehet tisztséghez jutni), itt mindez kinevezéssel történik. Napjainkban Angliában a jelöltek a 4. szint elérését követően egyből a 18. szertartást kapják meg. Az 5-17 közti rangokat, furcsa módon csak szóban adományozzák, semmiféle szertartás nem járul hozzá. Ugyanez a metódus a 19-29ig, vagyis ha a jelölt eléri a 30. fokot, akkor 24 olyan címet birtokol, aminek csak a nevét ismeri, de a hozzá kapcsolódó történetet nem.

Rendfokozatok 

A szabadkőművesség első három fokozata a következő:

1. Entered Apprentice (bevezetett inas; az első lépcsőfok)
2. Fellow Craft (kőműves testvér)
3. Master Mason (kőműves mester, ez az a fok, amelyet egy 'átlagos szabadkőműves' általában elér)

Rejtett rendfokozatok 

Az angol szabadkőművesség nagymértékben különbözik attól a szabadkőműves mozgalomtól, amely Skóciában fejlődött ki, és mai napig is működik. Mikor a skót páholyok elhatározták, hogy nagypáholyt választanak, visszanyúltak az ősi hagyományokhoz, és egyetértettek abban, hogy Sir William Sinclair of Roslin legyen a nagymester. De mivel nem volt szabadkőműves, be kellett avatni a mozgalomba, és 1736 májusa és decembere között minimum öt rendfokozatot kellett letennie. Az angol szabadkőműves mozgalmon belül is éles ellentétek voltak. A londoni nagypáholy megalakulása után a csoportok két táborra szakadtak: az egyiket ősi, a másikat modern irányzatnak nevezték el.

A vita a szertartások formája és természete körül robbant ki. Az ősi irányzat (amelyet Atholl Nagypáholyként is ismertek skót vezetőjéről Atholl hercegről) szerint a modernek olyan változtatásokkal éltek a szertartásokban amihez nem volt joguk. Végül a vita abban csúcsosodott ki, hogy az angol szabadkőművesség két páholyra szakadt két nagymester irányítása alatt, és akik nem ismerték el egymás szertartásait. A megosztottság Lawrence Dermott szabadkőműves 1748-as Londonba költözésével és az ottani angol páholyba való belépésével szűnt meg.

A londoni nagypáholy Hannoverhez hű követői nem nézték jó szemmel, hogy az „ősi” irányzatnak sikerült megőriznie a skót hagyományokat, és attól tartottak, hogy emiatt majd elesnek a királyi támogatástól. A hannoveri uralkodóház hívei a királyi támogatás ígéretével akarták egyesíteni a két tábort, míg ostorul azt Act of Parliamentet használták, mely alapján az ősi szabadkőművességet, annak felforgató jellege miatt be kellett volna tiltani. Az ősiek szerencséjére Edward, Kent hercege mindkét irányzat beavatottja volt, így a betiltás elmaradt. Viszont a törvény utolsó záradékába beiktatták, hogy a jogszabály alól kivételt képeznek mind az ősi mind a modern páholyok.

A két szervezet 1814-ben összefonódott, és megalakult az Egyesült Nagypáholy, Sussex herceggel az élen. Az Egyesült Angol Nagypáholy elutasította a magasabb szabadkőműves fokozatok történelmét. 1819-ben megalakították a Legfelsőbb Angol Tanácsot, feladataként pedig a rítusok felügyelete volt. Ebben a helyzetben Sussex hercege az elsők között volt, akiket Sir William Smyth admirális bevezetett a 'skót utas' magasabb rendfokozatába. Ám a szertartások szövege annyira felháborította, hogy minden nagymesteri befolyását arra használta fel, hogy törölje ezeket a szabadkőműves emlékezetből. A herceg rosszallásában megbújhatott az is, hogy az eredeti szertartások kereszténységgel kapcsolatos részei nem voltak igazán keresztényiek. Mivel úgy érezte, hogy az 'ősi' pogány szakaszok ellentétben álltak az új keresztény elemekkel, eltávolította ezeket a szövegrészeket a szövegből. Van néhány rangfokozat, amely keresztény vonatkozású, s a többiekhez képest új keletű.

Ezek:

• Knight Templar (templomos lovag; nem áll kapcsolatban a templomos renddel)
• Knight of the Mediterranean Pass (a mediterrán hágó lovagja)
• Knight of St. John of Malta (máltai Szent János Lovagja)
• The Rosy Cross of the Royal Order of Scotland (a skót királyi rend rózsakeresztje)
• Harodim of the Royal Order of Scotland
• Brother of St. Lawrence the Martyr (a mártír Szent Lőrinc testvére)
• The Red Cross of Constantin (Konstantin vörös keresztje)
• Knight of the Holy Sepulchre (a szent sír lovagja)
• The Nine Degrees of the Rosicrucian Society (a rózsakeresztes társaság kilenc foka)
• Knight of Constantinapole (Konstantinápoly lovagja)
• Rose Croix (rózsakereszt)
• The Secret Monitor (a titkos tanító)
• The Seven Grades of the Scarlet Cord (a skarlát kötél hét rangja)
• The Illustrious Order of the Light (a fény nagyhírű rendje)
• The Ancient and Accepted Rite of Scotland (Skócia ősi és elfogadott rítusa)

A legérdekesebb ebben a felsorolásban az ősi és elfogadott skót rítus, melyet a 33  fokozat Legfelsőbb Tanácsa felügyelt Edinburgh-ban. Ez a rendszer is azzal a három alapfokozattal indul, mint minden szabadkőműves társaság.

1. Entered Apprentice (bevezetett inas; az első lépcsőfok)
2. Fellow Craft (kőműves testvér)
3. Master Mason (kőműves mester)
4. Secret Master (titkos mester)
5. Perfect Master (tökéletes mester)
6. Intimate secretary (bizalmas titkár)
7. Provost and Judge (elöljáró és bíró)
8. Intendant of Buildings (épületfelügyelő)
9. Elect of Nine (kilencek választottja)
10. Elect of Fifteen (tizenötök választottja)
11. Sublime Elect (a magasztos kiválasztott)
12. Grand Master Architect (építész nagymester)
13. Royal Arch (of Enoch) (Enoch királyi boltíve)
14. Scotch King of Perfection (a tökéletesség skót királya)
15. Knight of the Sword or of the East (kelet, illetve a kard lovagja)
16. Prince of Jerusalem (Jeruzsálem hercege)
17. Knight of the East and West (kelet és nyugat lovagja)
18. Knight of the Pelican and Eagle, and Sovereign Prince Rose Croix (a pelikán és sas lovagja, továbbá a rózsakereszt uralkodó hercege)
19. Grand Pontiff (hatalmas főpap)
20. Venerable Grand Master (tiszteletre méltó nagymester)
21. Patriarch of Noachite (Noé pátriárka)
22. Princes of Libanus (Libanon hercege)
23. Chief of the Tabernacle (a sátor ura)
24. Prince of the Tabernacle (a sátor hercege)
25. Knight of the Brazen Serpent (a rézkígyó lovagja)
26. Prince of Mercy (a könyörület hercege)
27. Commander of the Temple (a templom parancsnoka)
28. Knight of the Sun (a Nap lovagja)
29. Knight of the St. Andrew (Szent András lovagja)
30. Grand Elected Knight of the Black and White Eagle (a fekete és a fehér sas választott nagylovagja)
31. Grand Inspector, Inquivisitor Commander (főfelügyelő és inkvizítor parancsnok)
32. Sublime Prince of the Royal Secret (a királyi titkok fenséges hercege)
33. Grand Inspector General (a legfőbb felügyelő)

Forrás: Wikipédia